Süsü, a sárkány igencsak eltér szokványos társaitól, hiszen csak egy feje van. A többi társával ellentétben nem várakat ostromol, hogy a vár bevétele után királylányokat raboljon magának. Inkább lepkéket kerget, és arról ábrándozik, milyen jó volna rózsabimbónak lenni, mert úgy legalább rászállnának a gyönyörűségesebbnél gyönyörűbb pillangók. Szelídségével belopja magát az emberek szívébe. Szülei kitagadják az egyfejű jóságos Süsüt, aki vándorlása során találkozik a királyfival, aki megsajnálja és hazaviszi. Először Süsü idegenforgalmi szenzációként szerepel, s megtanul "rettentően" viselkedni. Azután, mint kőtörő lelkesen cipeli az ország hegyeit. Ha kell, megvédi a várost Torzonborz király ármánykodásaitól. De nem csak hős várvédő. Ha sors úgy hozza, gyengéd lelkű szerelmes sárkányfi, aki képes bármire, hogy meghódíthassa leendő arája, Süsela kezeit.
Bálint Ágnes mulatságos meséje egy kutya-macska "barátság" viharos krónikája. A történet kezdetén idilli békességben éldegél két macska, Lukrécia és Szeréna egy szép kis házban. Kövérek, lusták és szemtelenek, határozottan megvetik az egérfogás nemes művészetét. Ennek ellenére sem lenne semmi baj, ha a borostyánszemű Lukréciának nem támadna egy nap az a merész elképzelése, hogy végleg elfoglalja a ház urának - aki feleségével ellentétben nem túlságosan barátja a két macskának - kedvenc karosszékét. A szemtelen elhatározást viharos gyorsasággal követi a tett. Károly bácsi ettől a naptól kezdve másra sem vágyik, mint egy kutyára, de lehetőleg olyanra, amelyik macskát reggelizik, macskát ebédel és azt is vacsorázik. S egy végzetes napon be is robban az idilli békébe Frakk, a vizsla - minden macska réme -, hogy megkezdje áldásos működését: a két macska "nevelését".
